Eleve elrendelt sorsok? – Fanny Magazin, 2019.07.30.

Ilyen volt a harmadik tanévünk
2019-07-23
Hogyan támogassuk a gyereket a tanulásban?
2019-09-02

A Fanny Magazin újságírója a társadalmi mobilitásról szóló riportjához szervezetünket is megkereste, hogy arról érdeklődjön, miként igyekszünk a hátrányból induló gyerekek esélyeit növelni. Az eredeti riport csak nyomtatásban jelent meg. Az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül olvasható.

Ragadós a plafon, és ragadós a padló is: a származásunk meghatározza a társadalmi státuszunkat. A kérdés már csak az, változtathatunk-e rajta. Míg egyes országokban ez könnyen megy, máshol nehezen. A szociológia a jelenséget társadalmi mobilitásnak hívja, amely nálunk igencsak alacsony. Körbenézve a barátai, ismerősei körében mindenki könnyen beláthatja: nemcsak a szülők haj- és szemszíne, testalkata öröklődik, hanem gyakran a foglalkozása, az
iskolai végzettsége, a keresete is. Elég tudni az apa munkahelyi pozícióját, diplomáinak számát, és jó eséllyel tippelhetjük meg felnőtt gyermekének társadalmi státuszát. A helyzet az, hogy a magyar társadalom erősen hierarchizált, a csoportok közötti átjárás igen ritka és meglehetősen nehézkes. Az alsóbb társadalmi rétegből
kitörni egyáltalán nem egyszerű, aki pedig egyszer magasra került, az nehezen esik le onnan.

Mindezt egy nemrégiben készült országos, reprezentatív kutatás is bizonyítja. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársai a Debreceni Egyetemen és az ELTE-n dolgozó kollégáikkal együttműködve arra jutottak, hogy az egyén származása és jelenlegi társadalmi pozíciója erősen összefügg. Így működik ez a világ nagy részén, ám egyáltalán nem mindegy, hogy az adott országban mennyire könnyű előrelépni, és az ember hol ütközhet falakba. A skandináv országokban például, ahol könnyebben mozognak az emberek a különböző társadalmi rétegek
között, vagyis magas a mobilitás, míg más európai országokban, például Franciaországban, Nagy-Britanniában és Magyarországon nehézkes az előrejutás, vagyis alacsony a mobilitás. Ez utóbbi csoportba tartozik egyébként az Egyesült Államok is, ahol az amerikai álom, amelyet bárki megvalósíthat, ma már inkább csak mítosz.

Kemény munka vagy szerencse?

A kutatás szerint a társadalmi mobilitás az elmúlt években nem lett nagyobb, a szubjektív tapasztalat mégis mást mutat: a megkérdezettek nagy része úgy érzi,  többre vitte, mint a szülei, jobban él, mint a felmenői. És bár a származás, a kapcsolatok jól láthatóan meghatározzák a társadalmi előrejutást, a megkérdezettek minden társadalmi csoportban arra jutottak, hogy a siker kulcsa elsődlegesen a kemény munka, és csak ezután következnek más tényezők, például a már említett kapcsolatok vagy a szerencse. Nem meglepő módon a szegényebbek szerint ez utóbbi két faktornak nagyobb súlya van.

Öröklött státuszok

– Magyarországon a hatvanas-hetvenes években kifejezetten magas volt a mobilitás, köszönhetően például az egységes, kötelező iskolarendszernek. Ez a tendencia a nyolcvanas években megtorpant, majd a rendszer lassan zárulni kezdett – magyarázza Kristóf Luca, az MTA munkatársa. – A társadalmi zártságot erősítik az anyagi különbségek, mégsem jellemző, hogy a jóléti államok nyitottabbak lennének, mint a szegényebbek. A kérdés, hogy az állam hogyan osztja vissza a közös javakat, segíti-e a szegényebbek kitörését. Az előrehaladás lehetősége nagyban múlik az oktatáson. A zártságot erősíti például a szabad iskolaválasztás vagy a felsőoktatás fizetőssé tétele,
különböző feltételekhez, például a nyelvvizsgához való kötése. Sajnos az iskolai nyelvoktatás nem elegendő a vizsga letételéhez, a sikerhez különórák is kellenek, ezeket pedig a szegényebb szülők nem tudják kifizetni.

A hátrányos helyzetű gyerekek a származásuk miatt is kimaradnak egy sor olyan lehetőségből, amelyek szerencsésebb társaik számára természetesek. Ezt a társadalmi igazságtalanságot számos civil szervezet igyekszik feloldani, közéjük tartozik a péceli Varázskulcs Közösség is.
– A gyerekeim osztálytársai között több olyat is megismertem, akinek a számára egyáltalán nem adottak a feltételek, hogy sikeres legyen, akár az iskolában, akár az oktatási rendszeren kívül. Sajnos azt kell mondanom, nem igaz, hogy egy gyerek bármi lehet, ami csak lenni akar, hiszen a származása már eleve determinálja a jövőjét – véli Battai Eszter, aki három éve alapította meg a Varázskulcsot, ahova hátrányos helyzetű, tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket várnak. – Hetente kétszer találkozunk a diákokkal, a pénteki alkalom inkább a tanulásról, az élményalapú
oktatásról szól. Kiscsoportokban tanulunk, minden évnek megvan a maga tematikája, az előző tanévben például a történelem volt a vezérfonal. Szombaton társasozunk, játszódélelőttöket, kézműves-foglalkozásokat tartunk, kirándulunk. Igyekszünk a gyerekek azon képességeit fejleszteni, amelyekre otthon vagy az iskolában nem kerül
sor. A lényeg, hogy minőségi időt töltsünk együtt. Ha a gyereknek arra van szüksége, hogy beszélgessenek vele, hogy meghallgassák, akkor arra szánunk időt. Önkéntes mentoraink pedig vállalják, hogy hetente egy-egy diákkal tanulnak az egyéni igényei szerint.

Ahogyan a világról gondolkodunk

A szüleinktől látott minta nem csak azt határozza meg, hogy mire visszük, alapvetően befolyásolja a világról alkotott képünket is. Például azt, hogy mennyire látjuk optimistán vagy éppen pesszimistán a jövőnket, a lehetőségeinket, bízunk-e, avagy sem az intézményi rendszerben.
– Aki abban nevelkedett, hogy az olyan intézmények, mint például a rendőrség, a szociális ellátórendszer nem védi meg, ha baj van, az jobban kételkedik azok valódi működésében. Aki korán elhagyta az iskolát, az kisebb eséllyel bízik a tudományos elitben. Aki azt látta otthon, hogy a tanulás felesleges, mert a megszerzett tudást nem tudja kamatoztatni, például mert a környéken nincs munkalehetőség, azt nehéz meggyőzni, hogy a gyerekeit arra ösztönözze, teljesítsenek jobban az iskolában. Ezt a tendenciát erősíti, ha a tankötelezettséget tizennyolcról lecsökkentik tizenhat éves korra – mutat rá Kristóf Luca.
Mindezt alátámasztják Battai Eszter tapasztalatai is: a hozzájuk kerülő gyerekek nagy része hátrányos helyzetű családból származik, ahol már a szülők sem szereztek felsőfokú végzettséget, betanított munkát vagy közmunkát végeznek. – A célunk, hogy ezek a gyerekek ne kallódjanak el, ne essenek ki az oktatásból idő előtt. Szeretnénk segíteni őket, hogy ne csak a nyolc osztályt végezzék el, hanem utána tanuljanak is tovább, akár szakiskolában, jobb esetben gimnáziumban. Hogy adott legyen számukra a kitörés esélye.

Nyári élmények

A legtöbb gyerek számára a nyár a táborokról, az utazásról szól. Ők a szerencsésebbek. Merthogy a szegényebb társadalmi réteghez tartozó családoknak, mutat rá az MTA kutatása, az évi egyszeri nyaralás vagy egy-egy tábor bizony luxusnak számít…
– Ezek a gyerekek aztán szeptemberben meghallgatják a többiek beszámolóját az iskolában. Szerettük volna, hogy nekik is legyen miről mesélni! – mondja Battai Eszter.
A Varázskulcs Közösség ezért négynapos nyári napközis tábort is szervez: idén kirándultak, bowlingoztak, moziba mentek, meggyet szedtek egy környékbeli tanyán, ahol a gyerekek az ott élő állatokat is megismerhették. És újra ellátogattak az idősek otthonába.
– Karácsonykor már jártunk náluk, akkor közös kézműves-foglalkozást tartottunk. Annyira élvezte a programot mindenki, hogy megismételtük. Mert fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek, akik sokszor adakozásra szorulnak, maguk is megtapasztalják az adás örömét.

Hardi Judit

Az eredeti cikk a Fanny Magazin 2019.07.30-i számában jelent meg.

Hozzászólás zárolva