Hogyan támogassuk a gyereket a tanulásban?

Eleve elrendelt sorsok? – Fanny Magazin, 2019.07.30.
2019-08-13
30 éves a gyermekjogi egyezmény, de még nagyon sok a tennivaló
2019-11-19

Elkezdődött az új tanév, és hozott magával egy csomó szorongást. Különösen azoknál a családoknál, ahol a gyerek nem szorítható minden szempontból az átlagos kategóriába. Még nehezebb, ha a család nem engedhet meg magának olyasmiket, amivel ezek az eltérések enyhíthetők: magániskolát, magántanárt, fejlesztést, mozgást és így tovább. Nekik, és nemcsak nekik marad az állami iskolarendszer, ami jelenleg nemhogy csökkenti, inkább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, és még számos ponton nehezíti a gyerekek, szüleik és tanítóik életét. A rendszernek meg kell változnia, de amíg ezt követeljük, kérjük, várjuk, addig is nekünk – szülőknek, nagyszülőknek, segítőknek – támogatnunk kell a gyerekeket abban, hogy komolyabb sérülések nélkül, eredményesen végezzék el az iskolát. Hogy szerintünk hogyan, azt most összefoglaltuk nektek hat pontban. Íme:

  1. Figyelj oda rá! – Fontos, hogy a gyerek egyre önállóbb legyen, felelősséget vállaljon a saját feladataiért, de ez nem megy egyből. Különösen nem ebben a sokat követelő iskolarendszerben. Alsóban mindenképp, de gyerektől függően felsőben is oda kell figyelnünk rá. Hogy bepakolt-e, hogy megvan-e minden eszköze, megcsinálta-e a házi feladatot, felkészült-e a dolgozatra. Nem, nem kell ott ülni mellette, nem kell helyette megcsinálni, de azt sem várhatjuk, hogy egyből mindent tudjon, hogy mindig, mindent fejben tartson. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell segíteni, példát mutatni, hogy ő is megtanuljon odafigyelni a kötelességeire.
  2. Hallgasd meg! – Hallgassuk meg, mit mesél az iskoláról, hallgassuk meg, ha panaszkodik vagy teli van élményekkel, ha felmondaná a verset, tananyagot. Álljunk készen, ha meg akarja osztani velünk az életét, mert most tesszük le az alapokat ahhoz, hogy felnőttként is részesei lehessünk.
  3. Legyenek egyértelműek a határok! – Az iskolát el kell végezni. Éjszaka aludni kell. Az évszaknak megfelelő ruhát kell viselni. Van néhány alapköve az életünknek, amik nemcsak kijelölik a gyerek számára a határokat, hanem biztonságot is adnak neki. Családonként lehet más, de onnantól, hogy leraktuk őket, jó ha nem változtatunk túl sokszor. Ezekkel kapcsolatban nincs vita, alku. Ha nekünk felnőtteknek ezek fontosak, hiszünk bennük, akkor a gyerek is elfogadja majd őket. Kamaszkorig legalábbis, onnantól úgyis mindent megkérdőjelez. Érdemes a felelősség határait is meghúzni magunknak és a gyereknek. A tanulás a gyerek felelőssége, a tanítás a tanítóké, a család fenntartása, a gyerek nevelése a szülőké. Ha elismerjük és tiszteletben tartjuk a másik felelősségének határait, sok vitától és félreértéstől kíméljük meg magunkat és egymást.
  4. Tűzzünk ki motiváló célokat! – A tanulás és a tudás szabadabbá tesz. Annak a gyereknek, aki tanul, több lehetősége lesz a munkaerőpiacon, tudatosabban irányíthatja majd az életét. Felnőttként a mi dolgunk, hogy megmutassuk, elhitessük a gyerekünkkel: kitartással, kíváncsisággal bármeddig eljuthat. Hogy iskolába azért jár, hogy lehetőségeket teremtsen magának, nem pedig azért, mert kötelező.
  5. Vigyázzunk az egészségére! – Az iskola kemény munka, amit csak egészségesen lehet magas színvonalon elvégezni. A mi dolgunk, hogy a gyermekünk egészségéért a lehető legtöbbet tegyük. Legyen tápláló étele, igyon sok, egészséges folyadékot, tudjon eleget aludni, mozogjon, legyen friss levegőn, ki tudjon kapcsolódni kötelezettségek és képernyő nélkül is.
  6. Szeressük és fogadjuk el őt! – Ha feltétel nélkül szeretjük és elfogadjuk őket, az olyan védőhálót képez a gyerekek számára, amely egész életükben megtartja őket, bármilyen nehézséggel kell szembenézniük. Ha folyamatosan éreztetjük velük – szóval, érintéssel, pillantással, együttléttel -, hogy mindennél fontosabbak nekünk, bárhogy is viselkednek, bárhogyan néznek ki, bármilyen irányba is kanyarodik az életük, azzal alaposan felvértezzük őket az élet minden kihívására, legyen az iskola, munka vagy bármi más.

Azt szeretnénk, ha Magyarországon az iskolarendszer csökkentené a társadalmi egyenlőtlenségeket, felkeltené a gyerekek tudásvágyát. Azt szeretnénk, ha a magyar iskolákban tiszteletet adna és kapna tanár, gyerek, szülő, konyhás néni és takarító egyaránt. Azt szeretnénk, ha a magyar iskolarendszerben a gyerekek, tanárok és szülők szabadok lehetnének és bátrak, elmondhatnák a véleményüket, megvalósíthatnák az ötleteiket. Azt szeretnénk, ha a magyar iskolákban mindenkit egyformán elfogadnának bőrszínre, nemre, vallásra, származásra tekintet nélkül. Azt szeretnénk, ha ilyen lenne a magyar iskolarendszer, de egyelőre nem ilyen. És amíg nem ilyen, addig sem várhatunk tétlenül, mert gyerekek ezrei sérülnek a túlzott elvárásoktól, a differenciálás hiányától, a pedagógusok és más segítő szakemberek hiányától. Amíg nincs rendszerszintű változás, nekünk – szülőknek, nagyszülőknek, segítőknek, felnőtteknek – kell egyénileg vagy összefogva megtennünk minden tőlünk telhetőt. Mi ezzel a hat ponttal kezdjük.

Hozzászólás zárolva