Időutazás, avagy így tanulunk idén

Idáig jutottunk a második tanév végére
2018-06-25
Radó Péter: Katasztrófa, a magyar gyerekek negyede el fog bukni 10 év múlva
2019-01-16

Tavaly kívülről befelé haladtunk a világunkban: a naprendszertől a Föld bolygón át, az állatvilágon keresztül eljutottunk az emberi testig. Idén az időben utazunk. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a jó iskolai eredményekhez szükséges tudáson (olvasás, írás, számolás) kívül arra is szüksége van/lesz a gyerekeknek, hogy a világról többet tudjanak. Ezért az olvasós-írós-számolós feladatokat mindig olyan izgalmas témákba csomagoljuk, amelyekkel  ajtót nyitunk a nagyvilágra.

Már a tanév lezárása után elkezdtük tervezgetni az idei tanévet. Tavaly is bevált ugyanis, hogy év elején felrajzoltuk a tanév vázát, és arra építgettük rá az egyes foglalkozásokat. Már az első beszélgetésen eldöntöttük, hogy a történelem lesz a törzse a foglalkozásoknak, amiből aztán számtalan ágacska ki tud nőni, hiszen kapcsolhatunk hozzá kézműveskedést, zenét, kulturális programokat, mozgást, és még egy csomó minden mást is. Aztán szépen letisztult a dolog szeptemberre, amikor azzal a tervvel kezdtük el a tanévet, hogy az ember előtti idők, őskor és ókor után a magyar történelem felé kanyarodunk, és a honfoglalástól a török időkig jutunk el a tanév végéig.

Persze egyáltalán nem gondolkodtunk hagyományos, iskolai történelem órákban. Egyrészt mert ahhoz még kicsik. Másrészt a frontális tanítási módszernél az iskolákban is létezik (elvétve) jobb megoldás, a mi vegyes és nem problémamentes csoportunkban viszont elengedhetetlen, hogy izgalmas és változatos módszereket használjunk a tudás átadására.

Elkezdtük az idővel, időszámítással, hogy egyáltalán képbe kerüljön mindenki azzal kapcsolatban, hogy mi is a múlt, a történelem, és vajon milyen léptékben kell gondolkodni, ha például a Föld keletkezéséről beszélünk. Persze ez még egy tanult felnőtt számára is felfoghatatlan, de azért igyekeztünk érthetőbbé tenni a dolgot. Beszélgettünk a saját múltunkról, az életünket szakaszokra tagoló időről, az idő méréséről, és végül bevezettünk egy jó hosszú időszalagot, amelyre elkezdtük felragasztani az egyes történelmi időket jelképező képeket.

Az ember előtti időkről képecskéket válogattunk, raktunk sorba, és beszélgettünk róla. Aztán jelképes ásatás keretében dinoszauruszokat ástunk elő rizsszemek közül, és a képek hátuljára írt információk alapján mindenki bemutatta a saját dinoszauruszát.

Az őskort megint képek alapján beszélgettük végig. Megpróbáltuk kitalálni, milyen lehetett egy ősember hétköznapja. Hol aludt, mit evett, mit játszott, volt-e születésnapja, hogyan vadászott. Végül barlangrajzokat készítettünk.

Az ókort az ókori Egyiptomon keresztül ismertük meg. Megtudtuk, hogyan alakultak ki a városok, az írás, a törvények. Tapogattunk isten szobrokat, tanulmányoztunk hieroglifákat, megbeszéltük, kiből lett rabszolga, múmiát csináltunk vécépapír segítségével, és piramist építettünk különböző kockákból.

Nagyot léptünk előre feladatlapok tekintetében is. Előző években is használtunk feladatlapokat, de mivel egy ilyet összeállítani elég időigényes feladat, nem mindig sikerült (olyan jól). Most már van külön feladatlap író önkéntesünk, aki a következő heti téma ismeretében kétféle – egy kicsiknek és egy nagyobbaknak való – feladatlapot készít. Így például dinoszaurusz képecskéken tanultuk a jobb-bal irányt, ősemberes színezőn gyakoroltuk a számokat és színeket, de szorzás, összeadás gyakorlását, szókincs fejlesztést is a témához illeszkedő feladatok segítették.

Nagy szerepet kap minden foglalkozáson a beszélgetés is. Ilyenkor fejlődik a gyerekek kifejező képessége, egyre jobban mernek megszólalni, véleményt nyilvánítani, és a tudás is attól lesz maradandóbb, hogy ők mondják ki végül a megoldást például arra, hogy hogyan alakult ki a beszéd, honnan tudunk a dinoszauruszok létezéséről, az ősember életmódjáról, vagy azt, hogy mitől lett valakiből rabszolga az ókori Egyiptomban. Ilyenkor persze vicces megoldások is születnek, amin jót nevetünk, majd együtt próbáljuk meg kitalálni a jó választ. De örök emlék marad, amikor azt mondják, hogy a beszédre tudósok tanították meg az ősembert, és azokból lettek rabszolgák, akik nem fizették be a villanyszámlát vagy feleseltek a fáraóval. Ja, és a fáraó sokáig “fárajó” volt, de ez nem is baj, hiszen végül mindenki megjegyezte, hogyan hívják igaziból az ókori uralkodót.

Miért is van szükség minderre? Mert azokban a családokban, ahol van pénz és igény könyvekre, kulturális programokra, ahol van hozzá tudás a szülőknél, ott már korábban is szó esik mindarról, amit az iskolában később tanulnak. Van egy alap, amire az iskolában építkeznek a gyerekek. Mert olvasunk, filmet nézünk, kiállítást látogatunk és beszélgetünk az ősemberekről, dinoszauruszokról, arról, hogy az emberek hogyan éltek régen. De azoknál a gyerekeknél, akiknek a családja nem tudja megadni mindezt az alaptudást, ott a gyerekek máris hátránnyal indulnak, nincs mire építeniük az iskolában. Alapok nélkül pedig inog az egész építmény, vagy nem is fogják fel, miről van szó, mert nincsenek rá szavaik, nincs meg hozzá a szükséges háttérinformáció. Ezzel a módszerrel éppen ezt az alapot szeretnénk megerősíteni, hogy amikor oda érnek a tananyagban, akkor már ne legyen teljesen ismeretlen számukra a mi csodálatos és sokszínű világunk.

Hozzászólás zárolva