Közösség járvány idején

Vigyázzunk egymásra!
2020-03-13

Két és fél hónappal ezelőtt, március közepén tartottuk az utolsó rendes foglalkozásunkat. Azóta a koronavírus miatt bevezetett intézkedések újfajta működést kényszerítettek ránk. Nem tudjuk azt mondani, hogy jó volt, de kihoztuk belőle, amit lehetett. Most, hogy már csak kettőt kell aludni, hogy újra találkozzunk a gyerekekkel, elmeséljük, milyen volt a Varázskulcs Közösségben lenni a járvány idején.

Adományosztás

Nem kifejezetten tartozik a tevékenységeink közé az adományozás, mert elsősorban az a célunk, hogy a hozzánk járó gyerekeket motiváltabbá tegyük a tanulásban, képessé tegyük arra, hogy megfelelő eredményekkel elvégezzék az iskolát, és tovább is tudjanak tanulni, vagyis több lehetőségük legyen az életben, mint a szüleiknek. A mostani helyzet azonban rendkívüli volt, így megkérdeztük a családokat, miben segíthetünk nekik elsősorban azért, hogy a gyerekek képesek legyenek részt venni az “online” oktatásban. Így aztán vittünk a családoknak iskolaszereket, rajzeszközöket, mobiltelefonokat, tableteket, és az iskola segítségével kölcsön számítógépeket is. A járvány elején minden család kapott vitaminokat, hogy segítsünk az immunrendszerük megerősítésében, egy esetleges megbetegedés esetén. Ahol nagy szükség volt rá, ott kifizettük az elmaradt internet előfizetés számlákat, és élelmiszer csomagot is vittünk.

Segítség a tanulásban és motiváció

Az első néhány hét bizonytalansága után már világosan látszott, hogy a gyerekeknek – egy-két kivételtől eltekintve – bizony nehéz az otthon tanulás, és a szülők is küszködnek vele. Ezért minden család mellé egy-egy mentort rendeltünk, aki az igények és a lehetőségek figyelembevételével segített a családnak. Volt ahol folyamatos online tanulás ment, máshol inkább a szülőnek volt szüksége megerősítésre. Volt olyan gyerek, akinél a motiváció, nógatás segített, volt, ahol nem. És végül olyan család is volt, ahol csak a pedagógusokkal egyeztettünk időnként, de a gyerekek a szülővel nagyon ügyesen megbirkóztak az online oktatással, nekünk már csak a jutalmat kellett szállítanunk kéthetente.

Mert az igyekezetet meg is jutalmaztuk: kéthetente adtunk jutalmat azoknak a gyerekeknek, akik igyekeztek jól teljesíteni. Választhattak, hogy pizzát vagy könyvet kérnek. Bár a pizza tagadhatatlanul népszerűbb volt, azért a könyvrendelők száma is nőtt egy picit a két hónap alatt. A kétheti jutalmon túl azt is megígértük a gyerekeknek, hogy ha ügyesen végigcsinálják ezt az időszakot, akkor olyasmit szervezünk, amit eddig még nem: egy igazi, ottalvós tábort. Itt már elárulhatjuk, hogy el is kezdtük a tábor szervezését, hamarosan jövünk a részletekkel.

Örömszerzés

Bár a közös programok, közös ünneplések elmaradtak, igyekeztünk feldobni a gyerekeket időről-időre valami ajándékkal. Húsvétkor egy-egy komolyabb ajándékcsomaggal, gyereknapkor pedig gyümölccsel örvendeztettük meg őket. Akinek pedig a karantén időszakra esett a születésnapja, annak a közös ünneplés helyett tortával és ajándékokkal kedveskedtünk.

Tanulság

Az online oktatásnak nevezett rendszer a normál oktatásnál is szegregálóbb hatású volt. Már az iskolában is elmarad a többiektől azoknak a gyereknek a többsége, akik szegénységből érkeznek, mert hiányos a tudásuk, a szókincsük, a felszerelésük és még sok más is. A járvány kezdete óta ez hatványozottan jelentkezik, aminek több oka is van. A szegény családok többsége maximum egy-egy rosszabb minőségű telefonnal rendelkezik, melyen csak nehezen elérhető és értelmezhető az online tananyag. Emellett több gyerek van kevés eszközre, a hely is kevés, és nyugalmat is nehéz teremteni a testvérek mellett. Az iskolai informatika oktatás sokmindenre felkészítette a gyerekeket, de az online tanulásra nem. Akinél pedig nincs otthon számítógép, annak nehéz most ezeket az eszközöket egycsapásra készségszinten kezelni. És végül a szövegértési hiányosságok is visszavetik az érintett gyerekeket, mivel a tananyag nagy része most írásban érkezik. Márpedig abban a családban, ahol nincsenek könyvek, nem olvasnak a szülők sem, ott a gyerekek már az első két osztályban elmaradtak a kortársaiktól az olvasásban, és nem is tudják többé önállóan behozni ezt a lemaradást. Vagyis a szegénységben élő gyerekek jelentős része segítség nélkül teljesen elveszett az elmúlt három hónapban. A “segítségképpen” nyomtatva kiküldött tananyag viszont nem ért semmit, hiszen a gyerekek nem kaptak visszajelzést rá, ami nem sokat ad hozzá a motivációhoz.

Összességében tehát elég elkeserítő, ami az elmúlt három hónapban történt. Mi is csak nagyon keveset tudtunk hozzátenni ahhoz képest, amire szükség lett volna. Mert ott kellett volna ülni a gyerekek mellett és segíteni nekik, támogatni, motiválni őket, de erre pont nem volt lehetőségünk.  Amit lehetett, megtettünk, ami sokkal több, mint ha nem lettünk volna ennyire sem jelen. Most pedig bizakodunk, hogy  elindulhatnak a foglalkozásaink, és még jobban segíthetünk annak a 17 gyerekeknek, akik a Varázskulcs Közösségbe járnak.

Hozzászólás zárolva